Családi házban nőttem fel Zugló kertvárosában. Pici koromtól fogva szeretem a kertet. Nyaraimat zalai nagyszülőknél töltve erdőt-mezőt járva mindig színes bokrétákkal tértem haza.

 

 

 

 

 

 

Már tizenévesen ismertem sok vadvirágot, majd jött a gyógynövények ismerete, háziasszonyként pedig a fűszernövények is becsatlakoztak.  Sok évre rá festőnövények is helyet kaptak a kertben.

Családalapítás után Rákosszentmihályon gyerekbarát virágos-illatos, kényelmes kis biokertet alakítottunk ki párommal, mely évről évre átalakul, változik igényeinknek megfelelően.

2010-ben A XVI. kerületi önkormányzat Szép kertek felhívására pályázatot adtunk be, ahol vegyes kategóriában első helyezettek lettünk.  Boldog és büszke voltam, hogy amit teszek, az nemcsak az én szememben szép, hanem másoknak is. Nem tanultam e mesterséget, de belenevelődtem, hozzátanultam. S ez folyamatos.

A növények, virágok, melyeket behozunk az életünkbe – törődést igényelnek, s hatványozottam meghálálják.

2010-ben ragyogott a kert és én is. Majd jött egy nehéz időszak, átalakulások, tanulások, betegség.  Nem ment minden. Rossz volt látni, hogy a növények is megsínylik, de nem ment, mindig csak a legfontosabbakat tettem: életmentő locsolások, gyomlálások.

7 év telt el. Megújulás. Új erőre kaptam, sok teher lement rólam, s lett erőm újból a kertre.  Közben leánykám is nagyra cseperedett, 14 évével teljes segítőmmé lett. Mit annak idején tanultam a kertről, most szeretném átadni Neki, s vevő is rá. A fagyos januárban már azt terveztük, hogy tavasszal új rész kerítettünk le a kertből, s legyen újból veteményes.

 

 

 

 

 

 

Magokat ültettünk, s naponta kémleltük, hogy hogyan bújnak ki a kis magok. Már örvendtünk a melegnek, virágba borult a kert, veteményeztünk, palántáztunk szorgosan, s április közepén hó esett!  Sírtak a virágok (kivéve a hóvirág ot:), s féltünk, hogy mi vészeli át. A kiültetett kis paradicsompalántákra üveget húztunk, hogy védjük őket.

S lám meghálálva a gondoskodást június első napjaiban már borsót, retket,  újhagymát, karalábét, répát, salátát szedhettünk,  virágot hozott paradicsom s paprika…

        

 

Az odúba beszállt a cinke:

Termést hozott eper-málna. Lekvár készítésbe fogtam: epres-rebarbarás, majd a rengeteg rózsasziromból rózsalekvár (és gyapjúfesték), valamint rózsás-meggy dzsem készült.

 

 

 

 

 

 

Júliusra már az uborka, padlizsán (életem első padlizsánja, imádom 🙂

     

Duzzad cékla, érik a paprika, paradicsom:

 

     

:

 

 

 

 

 

 

 

 

Sorakoznak a zöldségek, hogy termésüket adják:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szárítom a kaprot, mentát, citromfüvet, tárkonyt, kakukkfüvet télire.

     

Gyermekemmel egyidős kajszibarack fa roskadozik a termés alatt (ennyi talán még sose volt), s én most gyűjtöm az erőt, hogy lekvárt készítsek belőle!

 

 

 

 

 

S igen, működik: MINDEN, amire odafigyelünk, időt, energiát szentelünk neki, törődünk vele, az kamatosan meghálálja.

Hálásan köszönöm a Természet bőkezűségét!