Kazak mintás szabott-varrt ülőlap. Egy bordó és egy barna lapot nemezelve, a kivágott mintákat felcserélve született meg a minta.
Kézzel összevarrva, a kontúrhoz használt jobb- és balsodratú fonalat kötélverővel elkészítve, rávarrva, hátoldalhoz áttűzéssel erősítve mintát varrva, körbekeretezve aprólékos munkával készült. Évekkel ezelőtt készítettem, iskolai darabként.
Még egyszer nem hinném, hogy nekiállnék. S a napokban elajándékoztam. Egy általam is nagyrabecsült, elismert művésznek ajándékoztam 77. születésnapjára. Jó helyre került. Mert adni jó, nagyon jó érzés. Jobb, mint kapni.
Színezd újra, színezd újra – újrahasznosítás növényi festéssel
A minap egy kedves Ismerősöm arra kért, hogy varázsoljak ecoprinttel újat egy fehér vászonruhájából. Felkérést kapott egy „eco-bio” rendezvényre, s ez pont odaillő lenne. Szereti a sárgát, zöldest, ebben gondolkodjak. A többiben szabadkezet kaptam. Ahogy mondta, már körvonalazódott is bennem, hogy miként szeretném megvalósítani….
A szűk határidő miatt már aznap nekiálltam az előkészületeknek. Elsőként lemértem a ruha súlyát, hogy utána tudjam mivel kell számolnom. A ruhát mosószódával átmostam 60 C fokon, majd egy éjszakára hideg vízbe áztattam, hogy jól fellazuljanak a szálak.
Másnap a szárazanyag súly 10%-át vettem timsóból, s feloldva belekevertem 10 liter vízbe. Reszeltem a főzővízbe még egy kis tölgygubacsot és hozzáadtam egy kiskanál mosószódát. Ebbe helyeztem bele a ruhát, majd felmelegítve 1 órán keresztül főztem.
Növényi festés előkészítése
Megvártam míg kihűl, majd bő tiszta vízben kiöblítettem. Eközben kimértem a ruha súlyával megegyező mennyiségű Bársonyvirágot és Japánakácot és főzőlevet készítettem.
Leszűrés után újramelegítve a forró festőlébe mártva a ruha alsó- és felső részét színátmenetesre festettem. A maradék festőlének még láttam, hogy sok ereje van, így pácoltam paplan és szalaggyapjút is, s ezt is megfestettem. Arra is alkalmas, hogy a ruhához való ékszert, kistáskát, stólát nemezeljek belőlük, s így garantált a színharmónia.
Növényi festett gyapjú
Az asztallapra kiterítve Ecetfa és Páfrányfenyő levelekkel borítottam a kívánt felületet, s feltekerve gőzölő eljárással rögzítettem a mintákat. A nap végére már elém tárult az eredmény. Ilyenkor én is mindig nagyon izgulok, hogy vajon hogy sikerült, s ha nekem tetszik, akkor remélem, hogy a Megrendelő is elégedett lesz vele. Neked tetszik? Ha szívesen vágnál bele egy ilyen kalandba, szívesen látlak ecoprint foglalkozásaimon.
Hétfőn kaptam egy felkérést, hogy készítsek 12 fős csapattal nemezszőnyeget – filmforgatás keretén belül. Körülbelül 3 órát tudnak itt tölteni a műhelyemben. De még a héten meg kell ejteni, hisz Amerikából jőve csak egy hetet töltenek nálunk. A kérdés: Akarok élni a felkínált lehetőséggel? Nagyon megtisztelő felkérés volt számomra, igent mondtam.
Az elkövetkezendő napok tervezéssel teltek. Milyen színt, milyen motívumot válasszak? Mindenképp valami népi motívum, s mivel a növényi festés elkötelezettje vagyok, azt is jelenítsem meg. Végül megtaláltam a nekem tetsző mintát, ami átszerkesztés után így nézett ki:
Tulipános minta
Az idő rövidsége miatt előredolgozva előnemezt készítettem és a mintát kivágtam:
Növényi festett gyapjakTulipános minta nemezen
A lelkes csapat megérkezett. Rövid bemutatkozás után a nemezelés alapjaival megismerkedve munkához láttunk. A minta kitöltése már társasági munka volt, majd a gyapjú tépése, rétegek lerakása következett. A belocsolás után sok szorgos kéz simította a gyapjút, majd görgették.
S íme az eredmény: a gyapjúból sok kéz munkájával, erejével elkészült nemezszőnyeg.
S ím az elkészült nemezszőnyeg, ami száradás után repül másik kontinensre.
…. s micsoda érzés, mikor az egyik hölgy a nyakából leakasztja a szívecskéjét és nagy öleléssel a nyakamba teszi 🙂 Hálás köszönet ezért az életre szóló élményért!
Februárban már érzem a tavasz közeledtét és arra ösztönöz, hogy tegyek valamit, siettessem a jövetelét.
Ilyenkor már neki lehet állni helyiségről helyiségre, hogy végigvizsgáljuk a felesleges, elhasználódott tárgyakat, amire már nincs szükség. Alapos felülvizsgálás után adományboltba, szelektív gyűjtőbe vagy kommunális szemétben végzik. A kevesebb tárgy lehetővé teszi, hogy szellősebb legyen a lakótér és könnyebben tisztán tartható, takarítható. Ilyenkor egy-egy helyiség újabb festést, praktikusabb berendezési tárgyat stb. kap és alapos takarítást. A Nagyhéten felkerül a fehér ágynemű, a fehér terítő. Érezni, a friss, új erőt a lakásban, az ereinkben. A lakásba apróbb, saját készítésű díszek kerülnek, melyek évről-évre változnak. A kerti Labdarózsa bokor is kap pár díszített tojást. Gyűjtöm a tojásokat, így a strucctojástól a lidérctojásig, agyagtojástól a nemeztojásig színes a repertoár.
Imádok tojást festeni, így már hetekkel előtte a konyhaablakba rendszeresítem a kifújásra alkalmas felszerelést, és sokszor a főzést tojás-kifújással indítom 🙂
Ne ijedjetek meg, nem halálos fegyver, nagyon hasznos eszköz az egy lyukas fújáshoz!
Húsvét hetében egy röpke takarítás és tiszta az egész ház, s így marad idő a többire, mit szeretnék, fontosnak tartok:
Sajtkészítés: kedvencem a levendulás sajt!
Húsvéti mézeskalács
Nagy Pénteken a tojásírás:
Húsvéti tojásírás
Szombaton a fonott kalács sütés és sonkafőzés:
Húsvéti fonottkalácsNövényi festett tojások
Ezek előző évi festett tojások, de ami késik, nem múlik, még az utolsó órákban sikerült növényekkel festenem saját tervezésű, egy tőből eredő, egyedi mintás tojásokat.
Szeretem a kihívásokat. Ezek visznek előre újabb kísérletek felé. A kis fekete is egy kihívás volt számomra, számunkra. Ennek történetét osztom meg most Veletek. Meríts belőle ötleteteket, vágj bele saját kísérletedbe, tapasztald meg az alkotás örömét, sikerét!
Pár évvel ezelőtt kezdődött… Tán először az Igéző ruháit láttam meg, majd Meyke-tervezte barkó ruhákat. Tetszett, ahogy az ősi mintákat finom, elegáns módon jelenítik meg napjaink divatos ruhadarabjain. A mintáknak jelentésük van, üzenetet hordoznak, hidat vernek a múlt és a jelen közé.
Nemezelek. Sok a mintázási lehetőségem, bizonyos korlátok között…
S jött a fehérvári egyesületemben egy kezdeményezés: nézzük, hogy a barkók milyen módon dolgozták fel a helyi mintakincset, s vajon mi mit tudunk kihozni? Bátortalanul előhúztam a magammal vitt munkáimat: házoromzat minta kerek nemezen, egy fehér selyemstóla komádi fehérhímzés mintával, majd egy Fejér megyei hímzésminta terítőn.
Házoromzat minta kerek nemezen
Igen, már akkor a fehér-szürke felé járt a képzelőerőm 🙂
Végül tavaly januárban a HH Nyitott műhelyében, Farkas Réka vezetésével indult meg számomra, számunkra a fő irányvonal: nézzük, hogy a műhelyben alkotók hogy tudnak összedolgozni, mit tudnak közösen alkotni. Ezután jött az ötletelések sorozata: ki mit szeretne, milyen fazon, milyen szín? – hónapok teltek így. Burda újságok, szabásminták, népi ruhák, öltözetek, hímzések, anyagok, anyagminták, rajzolás, színezés, ötletelés, játszás 🙂 Kisebb csoportok alakultak ki, kik összedolgoztak.
Szövők, hímzők, gyöngyösök, szűrrátétes. Tán még a szűrrátét helyzete rokon a nemezzel, hisz gyapjúfilcből készít ruhakiegészítőket. De hogy jövök én a képbe, mit is tudnék készíteni? Jó, igen: stólát, kendőt, kistáskát, kalapot, mellényt, de hogy kapcsolódhatnék a ruhához?
Legyen gyapjúszövés, s az visszaköszön a táska anyagában? Még az elmúlt nyáron táborban szőttem egy darabot, nosza, próbáljuk ki, kísérletezzünk, így született az első darabom:
Szabtam, varrtam, majd jött a nemezelés, gyúrás. A táska előlapja megkapta a szövött darabot betétnek, majd a hátoldalába visszaköszönnek a leeső fonaldarabok – benemezelve. Az ötlet jónak tűnt, de nem készült végül gyapjúszövés.
Továbblépve az motoszkált a fejemben, hogy valami betétet kellene készíteni, amit a ruha tisztításánál le lehet csatolni…
Milyen szín? Legyen-e mintázata, vagy már a nemez is önmagában nagyon érdekes felület- és színhatást eredményez?
Újból előkaptam a gyapjaimat, s készítettem egy meleg árnyalatú, s egy hideg árnyalatú nemezdarabot:
Vittem a megbeszélésre, s variáltunk, hogy mit hogy lehetne. Legyen fekete a ruha, legyen valami elegáns?
Legyen valami borítékos megoldás, ölelje körbe az anyag? Gyöngyivel próbálgattuk.
Nem, nem kevés így a nemezbetét, próbálkozzam mintát varázsolni a nemezre. Kísérletként színátmenetes, selyemszálakkal kirakott minta volt az első darabom:
Gyorsan összedobtam két próbadarabot: egy kalapot, melyet kedvünk szabhatunk, igazíthatunk és egy kistáskát.
Újabb nagycsoportos összejövetelen már Beszprémy Kata is végignézte az ötleteléseinket. Ekkora már kialakult, hogy a kisfeketében és kiegészítőiben gondolkodunk. Gyöngyi rajzolt pár tervet, s ebből lett kiválasztva 4 alapruha, s azt variáljunk kedvünk szerint. Csatlakozott Rangáné Margó varrónőként a csapathoz, aki ezután mindent elkészített, amit csak kértünk.
Én a kiegészítőket is fehérben-szürkében-feketében terveztem:
Na, most már alakul az irányvonal!
Keressünk mintát! Milyen mintát? Nyúljak csak vissza saját gyökereimhez: Édesanyám Fejér megyei, én a megyei egyesületben vagyok, nézzünk ottani mintákat. Kaptam is egy hímzésminta könyvet, melyből kigyűjtöttem jó néhány mintát, s most már célzottan nyúltam az anyaghoz.
Fejér megyei minták
… s ím megszületett az első ruhadarabom: egy színátmenetes mellény. Örültem, sikerélmény volt! Vele párhuzamosan készítettem egy mintázott nemezdarabot, melyből legyen lecsatolható betét a ruha aljára, ujjára . Margó ügyesen megoldotta a feladatot.
S itt a mellény, a lecsatolható ruhakiegészítők, de készítettem borítéktáskát és egy fehér selyem-nemez sálat is.
S ím, mikor már összeállt a ruha:
Szeptemberben lehetőséget kaptunk hogy Kefete-fekete divatprojekt néven a Magyar Népdal Napján bemutassák munkáinkat. Köszönjük a lehetőséget!
Októberben a Fő utcában, a HH Nyitott műhelyében kaptunk lehetőség.
Erre az alkalomra elkészítettem egy másik ruhára a minta inverzét is:
saját részre pedig egy újabb mintát dolgoztam fel:
S aki ismer: imádom a táskákat, így nem hagyhattam ki, hogy ne készítsek egy táskát, illetve kettőt, mert az egyik ismerősömnek megtetszett 🙂
Az év vége felé közeledve még a Klebersberg kúriában mutathattuk be munkáinkat.
Végül a Fejér megyei hímzésmintás munkáimat a Népi Iparművészeti Osztály zsűriszámmal értékelte, s elismerés számomra, hogy elindultam egy irányba, s ez az irány jónak bizonyul. Köszönet érte minden közreműködőnek!
ui. 2019. év decemberében a Magyar Kézművességért Alapítvány (AMKA) díjazásában részesült a kis fekete – ékszerrel kiegészítve.
Kiállításra készülődve kezembe került egy régen-régen készített szalagos halacskám, zsonglőr körökben poinak nevezik.
Pörgetheted, forgathatod, nyolcasokat írsz a levegőbe, a selyem-farka csak úgy lebben, száll az égbe…. Növényekkel festettem, szivárvány színűre.
Nézzétek csak, micsoda színek!
Szivárványos halacska
Nos ez a halacska annyira megtetszett a kiállításon egy ismerősömnek, hogy megkért, készítsek a játszóházába ilyet, de kettőt. Nem kell, hogy növényi legyen. Legyen erőteljes a színe, de az anyaga ugyanez. Finom anyaggal a gyermekek is gyengéden bánnak, s így ráéreznek a játék igazi valójára.
Milyen legyen a színe? – bevillant agyamba az akváriumi Betta (sziámi harcos hal)
https://www.flickr.com/photos/masano/6490388809
Így hát nekiálltam, s elkészültek a játékszerek. Fehérből születettek, majd utólag színeztem Őket. Született kék piros farkincával és piros kék farkincával.
Nemezjáték – szalagos halacskák
Ők így vannak párban, egymás ellentétjei, s egymás kiegészítői 🙂
„Gemma! Kérlek nemezelj nekem olyan kis tartót, amibe a kincseimet tarthatom! Legyen ovális, és ne túl magas. Ne egyet, kettőt! Tudod, szeretem a zöldet, a rózsaszín és legyen olyan tavaszi! és legyen rajta masni!” – már van is elképzelésem, tán valami hasonló lesz, mint amit pár éve már készítettem. Nézzétek:
Nemeztartó
– így hát most összeszedtem színes gyapjakat, selyemrostokat, rackarojtot, fonalakat, hogy teljesítsem a hőn áhított kívánságot 🙂 Sok közte a saját festésű, így az átmeneteket jobban el tudom érni.
Gyapjak a tavasz színeiben
Szeretem az ilyen kívánságokat. Én magam is töltekezem a színekkel. Először a fonalakat, különféle effektszálakat terítettem le a sablonra, majd erre építettem fel tovább a tárgyakat.
Nemeztartó készítése
3 réteg felépítése után sok-sok simogatás és gyúrás következett, mire megszülettek a hőn áhított nemeztartók.
Alapos öblítés után formára igazítva szárítottam, majd csinos kis masnikat kaptak a megrendelőjük kívánsága szerint. Ím:
Effektszálak megjelenítése a nemezbenTavaszi színekben pompázó nemeztartók
Kultúrházak Éjjel Nappal, Helyben van a sokszínűség égisze alatt, Selyemálmok címmel 2018. február 3-án nyílt növényi festett, növénylenyomatos, ecoprint selyemsálaimból kiállítás a Fejér Megyei Művelődési Központban.
Helyben van a sokszínűségSelyemálmok kiállítási plakát
A kiállítást Kemendi Ágnes növényi festő, szakíró nyitotta meg e szavakkal:
Kemendi Ágnes kiállításmegnyitója
„Selyemálmok” címet kapta a kiállítás, ám nagyonis valóságos dolgokat látunk: a természet lenyomatait, levelek, virágok mintázatát és színét, természetes rendezetlenségben, látszólagos esetlegességben. Már hányszor ragadta meg figyelmünket a földre lehullott levelek szent összevisszasága, finom harmóniája, vagy a bodzafa körül bíborra festett talaj látványa! Ezek a képek köszönnek vissza e selymekről. Álom csak annyiban, amennyiben álomszép, amit látunk, s mindannyian ilyen selyemsálat álmodunk a vállunkról leomolni.
Selyemre festeni, selyemanyagot színezni, nem véletlenszerű választása egy alkotónak. A selyem, a féltve őrzött titok, tökéletesség, lágyság és elegancia, erő, nemesség és a végtelen idő anyaga. Sokat tudunk róla, a gubóról lefejthető, fonallá fonható selyemszál felfedezésétől kezdve a hernyók tenyésztéséig – ám az anyagnak ez a rejtélyessége akkor is hatással van ránk, ha nem gondolunk a fehéreperfa leveleivel táplált Bombyx mori nagy étvágyú, mohó hernyóira, s hetekig tartó, hangos esőkopogásra emlékeztető falatozásukra, majd a szövőmirigyek csendes surrogására, s a néma készülődésre, a gubóállapotra. E légies anyag valahogy mindezt magában hordozza, külső megjelenésével, eleganciájával rabul ejt. A selyemnek nem lehet ellenállni. Természetes színezőanyaga a növényi festék, így együtt teljesek.
Balla Gemma textilművész ezúttal növénylenyomatos „selyemálmait” mutatja be. A mintázási eljárás, amit alkalmaz, mai nevén viszonylag fiatal módszer, hiszen az eco-print fogalmát 2004-ben egy kanadai művész alkotta meg, majd 2008-tól indult világhódító útjára az ausztrál India Flint művésznő tevékenységével, aki több könyvet is ennek a technikának szentelt. A módszer lényege természetességében rejlik, valódi organikus művészet, hiszen minden festékanyaggá válik a textilfelületen: a növényvilág – és nemcsak virágszirmok és falevelek, de ágak, bogyók, fűszálak is, és ki gondolná, hogy néhány magára maradt rozsdás szög a kert elhagyott zugában milyen izgalmas lenyomatot adhat! Ám aki jártasabb kissé a textilmintázás eljárásaiban, történetében, annak ismerős e jelenség. Az őskori növény applikációktól, földfestékek és péppé zúzott növények, gyümölcsök közvetlen színezékként való használatától kezdve, a vasoxidos forrás-iszap bedörzsölésén át a levélrátétes, berzselt tojásfestésig, mind-mind elődöknek tekinthetjük ezeket az eljárásokat. Még a hagyományos bútorfestésben is említik azt a közvetlen színezési módot, amikor a mester pl. egy friss pitypangvirágot az ujjbegyével szinte beleprésel a puhafa bútor felületébe, így adva színt neki, ami aztán – saját szavaival mondva, onnan többet ki nem jön! A képzőművészetben is megteremtődött a biofestmény fogalma, egy magyar művész nevéhez fűződik. Ruzicskay György, szarvasi festőművész használta ezt a műfaji megjelölést növényrátétes, élő képeihez az 1960-as években. Ugyanaz a gondolat, vágy hívta életre, mint az itt látható festett selymeket: ember és természet harmonikus kapcsolatának igenlése és újrateremtése.
Ősi módszerek találkoznak itt új hangszerelésben! Népszerűsége annak köszönhető, hogy azonnal és biztosan sikerélményt nyújt. Ez a látszat. Ez az első szint. A felület. Ám aki biztos kézzel nyúl e lehetőség felé, annak megnyílnak a mélyebb rétegek is. Balla Gemma így alkot. Biztos alapokon áll a tudása, jóllehet alapképzettsége térképész-földmérő, tipográfiai szerkesztő és szakoktató. Ezután váltott, és jártasságot szerzett jónéhány mesterségben. Szülői hagyatékként belekóstolt a bőrművességbe, majd jöhet minden, ami néprajz: agyagművesség, népi játszóházi foglalkozásvezetői képzés, nemezművesség és növényi festés. Megszállottan kísérletezik és elmélyülten alkot. Aki ilyen szinten merül bele az anyag belső világába, a növények, a természetes szálas anyagok: selyem és gyapjú finom szerkezetébe, az a megmunkálás, átlényegítés „selyemútján” végül Teremtőjével találkozik. Damaszkuszi Szent János himnuszából idézve: „Hódolom az anyag teremtőjét, aki anyaggá lett énérettem, hajlandóságot mutatott az anyagban felütni szállását, és aki az anyagba öntve kimunkálta az én üdvösségemet.”
Belefeledkezve a látványba, az az érzésünk támad, hogy kell, kell egy ilyen selyemsál a nyakunk köré, mert jó érzés testnek és léleknek. Mert gyógyítanak ezek a selymek, gyógyítanak az anyagukkal és a színükkel – kívánom hát mindenkinek, hogy merüljön bele ebbe az álomszép selyemvilágba!
Köszönöm Áginak e szép szavakat!
Egy hely, ahol falon a fotóim, fejem felett lengedeznek a selymeim, üveg alatt a selyemgubós ékszereim.
Köszönöm a Szervezőknek a lehetőséget!
Az érdeklődésre való tekintettel Selyemálmok megvalósulása címmel növényi festésről, növénylenyomat, ecoprint készítéséről rákosszentmihályi műhelyemben folyamatosan tartok foglalkozásokat. Szeretettel várom a tanulni vágyókat! Bővebb információkról itt olvashatsz.
Minap egy ismerősömmel beszélgettem, s szóba került a nemez kiállítás rendezése. Meséltem neki az elő- és utómunkálatokról, s ő rácsodálkozott, hisz egy kívülálló magát a kiállítást látja, s nem látja a mögöttes munkát. Így gondoltam most megosztom Veletek:
A Corvin Művészklub tagjaként felkérést kaptam egy önálló kiállítás megrendezésére. Nagyon örültem neki, hisz ez az első kiállításom a lakhelyemen. Már jártam Hatvanban, kétszer is, Budán, Törökszentmiklóson. Mondhatom, hogy bejártam Tolnát-Baranyát, s most végre itt 🙂
Polgármesterünk kabinetirodája mellett, a Kovács Attila Galériában, egy nagyon impozáns, óriás üvegvitrinbe helyezhettem el munkáimat, ahogy én szeretném. Első feladat: mi legyen a címe? Családommal ötleteltünk, papírfecnikre írogattunk, s másnapra megszületett: Életre kelt nemezek. Újabb segítőkre volt még szükség: ki nyissa meg és ki adjon műsort? S megjött a válasz, két jólelkű, szakmájukat magasfokon művelők Ők. Vállalták a felkérést, ezúton is köszönöm nekik.
Ó, igen, a meghívók, plakát! – hivatalból elkészült, s meghívhattam az ismerőseimet, kikkel szerettem volna megosztani az élményt. Ím:
A berendezésnél két nagyszerű segítőm is akad, egyik a párom, ki mindig ott van a háttérben, és segít, ahol tud és még egy igazi segítő 🙂 Felkerültek a munkáim, jóleső érzés volt látni így egyben. A kevesebb néha több elvét követve rendeztem be, viszont minden darabja zsűrizett termék.
Életre kelt nemezek c. kiállítás
2018. január 22-én 18 órakor Koltayné Zolder Klára köszöntötte a megjelenteket, majd a Magyar Kultúra Napja, a Himnusz születése évfordulóján közösen elénekeltük a Himnuszt. Orient Enikő textilművész nyitotta meg a kiállítást (betegsége miatt besegített a felolvasásba Tánczos Erzsi):
Szeretettel köszöntöm én is kedves mindnyájukat! Ezen a tárlaton az élet megnyilatkozását láthatjuk. A címe is erre utal. Életre kel a nemez: ezek az élő bárány bundájából készült alkotások. A nemezelés egy ősi, hagyományos technika, aminek továbbvitelével napjaink gondolatainak hordozó anyagára lelt. Mindig csak a jól megalapozott ház lesz stabil és biztonságos. Az ép gyökerek biztosítják az életképes, egészségesen fejlődő növényt, fát, ami gyümölcsöt hoz, termése pedig élteti az embert.
Gemma számára a kert is alkotás, saját kertje inspirálta a fűszerek, a gyógynövények és festőnövények megismerésére és termesztésére. És mindezek a családi tűzhely ápolásában napi figyelme központjába kerültek. A teremtett világnak kincseiből nem csupán a növények felé fordult kereső figyelme, hanem az ásványi és állati eredetű alapanyagokkal is egyre közelebb került. Az agyag megismerése a fazekasság felé vezette, és évekig az határozta meg tevékenységét. Majd az élő bárány gyapja varázsolta el. Bejött az életébe a nemezelés, a hagyományos technika továbbéltetése, és ebből teljes elkötelezettség lett. Családanyaként lányával kézműves foglalkozásokra járt, majd szülőként más gyerekeknek is szívesen megmutatta, miből mit is lehet saját kezűleg létrehozni. Ez vezette őt a még mélyebb tudás megszerzéséhez, hogy hiteles mesterektől tanulhasson.
A Kresz Mária Alapítvány népi játszóház vezetői képzésén sokféle természetes anyagból készíthető tárgyat, főleg játékok készítését ismert meg.. A Hagyományok Házának OKJ képzésén szakosodott a nemezelésre és nemezkészítői szakoktató képesítést szerzett. A natúr gyapjú növényi festésének folytatásaként a másik állati eredetű anyagot, a selymet is növényekkel festi. A növény is, a gyapjú is él, találkozásukból mindig csoda születik. A festőnövényeket ismeri, melyik milyen színre fest. Itt láthatók az ecoprint selyemstólák, amelyekre a növények nemcsak a színüket, hanem a lenyomatukat is átadták. Ezek rajzolatukban is a teremtett világ csodáira hívják fel a figyelmünket. Nekem is emlékezetes egy ecoprint festéssel töltött közös napunk.
A tanulás-kisérletezés-alkotás-továbbadás körforgást jelent, együtt teljes az élet. Egyre mélyebben megismeri, műveli és továbbadja, hogy saját és tanítványai keze nyomán is születhessenek csodás nemeztárgyak. Gyerekeknek, felnőtteknek tart nemezkészítő foglalkozást. Így mesél róla: „Kis kezek cirógatják, gyúrják a gyapjút.”
A gyermek korban szerzett élmények hosszú távra bele vésődnek az emlékezetbe. A körülötte élő felnőttek, elsősorban a szülők két keze között létrejövő új csodavilág megfigyelése lenyűgözi, megrögzül benne. Gemma saját élete is ezen az úton indult, most már ő adja tovább érdeklődő kicsiknek és nagyoknak.
Kiállításokon mutatja be keze munkájának eddigi eredményeit. Szakmai elismerések bizonyítják a minősítését, az itt láthatók is mind népi iparművészeti zsűriszámos, Páva védjegyes munkák, az ecoprinteket az Iparművészeti Lektorátus zsűrizte.
Használati tárgyakat, lakás- és öltözék kiegészítőket készít, és szeretetre méltó játékok születnek kezei között. Kiemelném a Kézművesség a játékvilágban című pályázatot 2015-ben, ott a Fővárosi Önkormányzat alkotói díját kapta.
A virtuális világban is jelen van, honlapját naprakészen tartja, tudósít az eseményeiről úgy az alkotásaival kapcsolatosan, mind az oktatásairól.
Kedves megjelentek, főleg a helybélieknek szólok, örüljetek, hogy ilyen kincset érő alkotó lakik a kerületben, aki az élő hagyomány megtestesítője. Személye is bizonyíték, hogy valós az „ OLLÓ JELENSÉG”, ami arra utal, hogy amennyire nyílik az olló egyik szára, olyannyira nyílik a másik is. Vagyis a technikai fejlődéssel, az informatika elterjedésének virtuális világával együtt jelenik meg a személyes emberi, a saját kezünk által létrehozható alkotás igénye.
A kézművesség azokat a tárgyakat és folyamatokat jelenti, melyek elgondolásukban, alapanyagukban, készítésükben és eredményükben együtt jelentenek használati és művészi értéket.
A médiavilág pillanatnyi helyzetekről, a három napig fontos hírekről, szenzációkról szól.
De az élet folytonossága a tapasztalatok nemzedékről-nemzedékre átadásán alapszik, ha teszünk érte, hogy öröklődjenek a hagyományok. A tapasztalatok átadása, a velük együtt élés visz előbbre, azokra építés nemcsak jogunk, hanem kötelességünk is.
A múlt-jelen-jövő összekapcsolódását, időutazást látunk ezen a tárlaton Balla Gemma alkotásaiban. A nemezelés ősi technikájába, a vízzel és gyúrással összedolgozódó gyapjúszálak tömör anyagába rejti alkotói gondolatait.Alapanyagának megszerzése, a birkanyírás az állatnak is jó, hiszen létfeltétele, mivel az élő bárány gyapja, ami folyamatosan nő, rendszeresen vágni kell. A technikát, az anyagképzést tartalommal megtöltve tárja elénk. Megteremti a tartalom-forma egységét. Az alkotások motívumvilága a népművészet formakincse, az emberi létezésnek üzenete a jelrendszerek közvetítésével.
Kívánom, hogy olvassák le az itt megjelenített képi nyelvet napjaink tárgyairól.
Gemma ezeken az alkotásain a szülői ház, a tájegység motívumait jeleníti meg. A kisfekete ruhán különféle cserélhető nemezbetétekkel, mellénnyel, táskával – a fejér megyei hímzésminta rajzolata jelenik meg.
A fehér selyem-nemez stóla a komádi fehérhímzés mintája új anyagtársítással.
A nagy kerek takarók pedig kitekintések térben és időben távolra. A kazak motívumok a kerek világot hozzák ide nekünk a pozitív-negatív egységeként. Ezt az együttest Kézműves Remek díjas elismerésben részesítették.
A 2 kicsi kerek nemezen házoromzat minta jelenik meg szintén pozitív-negatív, sötét-világos folt rajzolatában, ami itt is az egyensúly megtalálása, megteremtése. A körkompozícióba rejtés a teljesség, a tökéletesség, a körforgás, ami egész életére is jellemző.
A motívumok is, a kompozíciók is ívesek, láthatóan a kerek forma közel áll hozzá. Ezennel megnyitom a kiállítást, folytatódjon szemlélődéssel az ünnepség. Gratulálok Gemmának, és további gazdag alkotó utat kívánok. Részletes adatok a vitrin tablóján olvashatók. Köszönetemet fejezem ki a bemutatkozási lehetőség megálmodójának, megszervezőjének.
Bükkfalvyné Kocsis Beáta gyönyörű énekhangja töltötte be a teret, majd záróként egy közös éneklésre is sor került. (Köszönöm a gyönyörű csokrot, Beácska!)
Ezután egy kis pogácsás-koccintós ismerkedős-beszélgetős félórát töltöttünk együtt.
Pár nap múlva hírértékként a Netfolk, népművészeten jelent meg egy beszámoló az eseményről. Köszönöm szépen!
Téli, influenzás időszak lévén többen sajnálatukat fejezték ki, hogy nem tudtak megjelenni, ezért még meghirdettem február 5. 16,30-ra egy kiállítás-finisszázst, hogy legyen még egy lehetőség közös tárlatvezetésre, találkozásra.
Köszönöm a felkérést, a lehetőséget a Szervezőknek!
A Népi játszóházvezetői képzés során 2012-13-ban döbbentem rá, hogy városi létemre milyen mélyen gyökeredznek bennem a népi élettel kapcsolatos dolgok. Édesanyám bicskei-, édesapám nemesrádói születésű. Mindkét oldalról értek hatások, s főként a zalai részről, hisz gyermekkorom nyarait ott töltöttem. Így született meg a záródolgozatom, hogy ez utóbbi témát dolgoztam fel. Köszönet Mindenkinek, aki segítséget nyújtott az anyaggyűjtéshez. Fogadjátok szeretettel!
2013. Budapest, Dr. Kresz Mária Alapítvány, Népi játszóházvezetői képzés
Ülök a Néprajz órán, hallgatom az előadót, s egyszerre csak magukkal ragadnak régi-régi emlékeim. Visszarepítenek egy zalai piciny kis falucskába, hol gyermekkorom nyarait töltöttem a nagyszülői házban… Egyre jobban belemélyedek a régmúltba, s keresem, kutatom, hogy hogyan, s mi volt. Mi annak idején magától értetődő volt, most más megvilágítást kapott. Olvasom a régi iratokat, s a szavak olvasása közben szinte hallom nagyapám ízes beszédét. Átjár az érzés, s emlékezem…
Nemesrádó
2001-ben ünnepelte a falu fennállásának 750. évét, s ebből az alkalomból kiadták Markója László: Kihalt nemesrádói népszokások c. gyűjteményt. A kiadványt olvasgatva sok minden egybecsengett a Néprajz órán hallottakkal, s ekkor fogalmazódott meg igazán bennem, hogy feldolgozzam a faluról fellelhető anyagokat. A dolgozat első részében a falu történetét állítottam össze, továbbvíve családom leágazásán keresztül napjainkig. Édesapámat kérdezgetve további információkat tudtam begyűjteni az 1940-es évektől, színesítve személyes élményekkel, tapasztalatokkal.
Nemesrádó Zalaegerszegtől 22 kilométerre, a Principális csatorna észak-déli völgyében, dombos területen fekszik. Népesség: 350 fő, Terület: 14,02 km2, Belterület: 82 ha, Külterület: 1320 ha, Népsűrűség: 23,5 fő/km
Nemesrádó
Történeti adatok
A települést 1251-ben említik először „Raduh” néven. A zalai vár földjei közé tartozott. A monda szerint első lakói Szent László király által legyőzött és idetelepített besenyők voltak. 1273-ban IV. László több rádi jobbágyot külön is megnemesített. 1333-ban Olraduh (Alsó-raduh) néven szerepel. 1354-ben Felseraduh.
A falut a törökök felégetik, elpusztítják, s a menekültek – felszaporodva más falvak menekültjeivel – nem a füstölgő romok helyére, hanem 1 km-re keletre a mai falu helyére telepednek le. A szájhagyomány, valamint a Szentegyházi dűlőben talált nagy tömegű épületkő azt igazolja, hogy már a török időt megelőzően is volt a falunak temploma. 1711 pestisjárvány.
1747-ben épült – a falu saját krajcárjai, valamint a vallásalap segélyéből a Szentháromság tiszteletére szentelt fa templom a falu közepén. A mai templomot 1750 körül kezdték el építeni. 1792-től 1974-ig Nemesrádónak saját plébániája volt. 1770-ben 396 lakója van a településnek, köztük kocsmáros, mészáros, kereskedő, kovács és egy tanító is említve van.
A török kiűzése után németes szellem nehézkedik hazánkra, egyúttal német telepesekkel is növekszik a község lakossága, nevét is Rádra változtatják (das Rad – kerék). Nemesrádó németes Rád neve, amelyen ma is gyakran emlegetik a vidék lakóit, egészen az 1800-as évek végéig fennmaradt hivatalosan.
A hitélet fejlődésével virágzásnak indult a település, 1844-ben avatták az „oskolaházat”. 1878-ban építettek egy tantermet – mellette tanítólakással, majd 1942-ben megépült a harmadik iskola (1 tanterem és 1 kultúrterem). Markója Ferenc igazgató minden évben rendezett színdarabolt, s hogy megvolt a kultúrház, télen is lehetett ünnepségeket, bálokat fűtött helyen tartani.
1848-ban 723 fő élt itt. Nagyobb birtokos Tánczos Gábor kb. 60 holddal.augusztusában kolerajárvány söpört át a falun 129 halottat követelve. Sarlós Boldogasszony napja -–júl. 2. Nemesrádó fogadott ünnepe lett, megtartását a kolera-járvány alkalmából fogadták -–ezen a napon nem dolgoztak. július 12-i tűzvész során csaknem az egész falu leégett. 1898-tól Nemesrádó. Az I. világháború 23 áldozatot követelt a falutól, sokan tértek haza rokkantan.
„A világháborút követő kommün zavaros hullámai számára Nemesrádó dombjai hullámtörő sziklák voltak. A lakosság jóérzelmű és megelégedett lévén, meghallgatva ugyan a városból jött kocsmalépcsőről beszélő agitátorok szónoklatait, de a meghallgatásnál tovább nem jutottak.”
Az 1912. május 23-án megkezdett építkezés után október 1-el már állt a falu ékessége az új iskola. 1939-ben Nemesrádó lélekszáma 1125, lakóházainak száma 241. 1920-as, 30-as évek töretlen fejlődését a II. világháború kitörése szakította meg. A nyár folyamán a háború szele ténylegesen eléri a falut, naponta dübörgő angol, amerikai bombázókkal, vadászgépekkel a határ felett. Októbertől 113 főnyi menekült alföldi magyarral – legnagyobbrészt Bukovinából hazahozott és Bácskába telepített csángó székellyel – gyarapodik a falu lakossága. December 8-án a kisbíró a levente-mozgósítást hirdeti ki, majd 3 nap múlva minden férfinak mennie kell 21-től 48 évesig. A II. világháború mély nyomokat hagyott a település életében, 40 halottja volt a községnek.
1952-ben a falu nevét Rádóra változtatták megfosztva „nemes” előtagjától – köszönhetően a Rákosi-rendszer hagyományt nem tisztelő politikájának eredményeként. A településen 1951-től működik könyvtár, 2007-től mozgókönyvtári szolgáltatóhely. 1959-ben megalakult a termelőszövetkezet 247 taggal 1438 kh-on. 1965-ben a Dózsa Tsz taglétszáma 266 fő, 8 db. traktor és 270 szarvasmarhájuk volt. Művelődési otthon 1942 óta, és rendszeres mozi a hatvanas évektől (70-es évek végéig). Vasútállomás a faluban nincs, a zalaszentmihályit használják (10 km). Távolsági autóbuszjárat van. Nemesrádó csak közúton közelíthető meg, a 75-ös és 76-os főutat összekötő (Nagykapornak–Pacsa) útvonalról.
1980-as évek végéig a tanácsrendszer a társközségek alvó falujellegét erősítették, ebben az időben a település lakossága jelentősen lecsökkent, megszűnt az iskola, az önálló plébánia, nagymértékűvé vált az elvándorlás. 1983-ban a lakosok száma 577.
A falu élete, gazdálkodás
A faluban a szántóföldi növények mellett a szőlőtermelés igen fontos volt. Egy 1675-ből származó okirat szerint a pacsai szőlőhegyet betelepítők 18 szabad év után hegyvám fizetésre kötelezettek. Az 1690-ből származó úrbéri összeírás szerint nemesi falu, 3 fél- és 8 negyedtelkes nemes lakja. Van 6 zsellér is, valamint egy egész puszta telek is. A teleknagyság ekkor 32 hold szántó és 8 szekér szénát adó rét. 100 hold tölgyerdő is tartozik a faluhoz és 60 kapás szőlő. A török hódoltság alatt a falu elnéptelenedett, majd folyamatosa újra benépesült. 1700-ban 14 nemes család lakta, akik a portión kívül mást nem adóztak.
1940-es évektől: Telepesrádiója 1-2 személynek volt, az 50-es évek elejétől telefon a Postán. A közigazgatást egy választott bíró, egy falugazda, 2 elöljáró és 1 kisbíró látta el. Mindenki értesült arról, amiről tudnia kellett: a bíró elrendelte, a kisbíró kidobolta (1948-ig). Körjegyzőség Szentpéterúrban, orvos Pacsán, majd Nagykapornakon, bába a faluban (1948-tól lett kórházi szülés). Édesapám még bába segítségével látta meg a napvilágot. Főbíró Pacsán, a járási székhelyen volt. Megyeszékhely Nagykanizsa, majd Zalaegerszeg lett. Közlekedés: lovaskocsival, kerékpárral, utak: makadámút és földút.
A faluban számos iparos lakott és látta el a falu és a környék igényeit: 3 cipész, 3 kőműves, 2 ácsmester, 2 asztalos, 2 bognár, 1 kádár, 2 lakatos, 1 kovács, 2 vegyesboltos, 1 hentes, 1 kocsma, 2 cséplőgép-tulajdonos, 2-3 varrónő, 1 férfifodrász.
A falunak volt csordása, kanásza. (1959-től a Tsz-nek is volt külön csordása, kanásza.) Juhokat nem tartottak. A közbirtok a falu osztatlan közös birtoka volt: paplak, iskolák, kultúrház, tanítólakások, kocsma, szegényház (1938-ig), csordás- és kanászlakás, bikaistálló, kandisznóól; szántóföld, ami járt a tanítóknak, csordásnak, kanásznak, papnak; rét, erdő, legelő, ott legeltették a falu állatait, erdőn kitermelték a szükséges fát. A szántóföldön és réten megtermelték az apaállatok takarmányát. Ezenkívül ősszel kocsival járták a falu házait egy elöljáróval és egy listával, hogy kinek mennyi terményt kell adni a papnak, tanítónak, csordásnak, kanásznak. A falu határában lévő földutak, árkok rendbetétele közös munkával történt, kidobolták, hogy 1-1 személy minden házból menjen megfelelő szerszámmal a főtérrel, s ott osztották el a feladatokat.
Érdekes volt a hírek gyors áramlása: bárki bárhol elkövetett valamit, ami a falu megszokott becsületkódexével ütközött, azt megítélték és kibeszélték elítélően. Ezt a gyerekek is hallották és mire felnőttek, tudtak különbséget tenni jó és rossz között és ez szerint viselkedtek. Igaz, bárki felnőtt meglátott gyereket rosszalkodni, rászólt rendreutasította. Ha nem használt szülőkkel való találkozáskor elmondta nekik. Mindenki vigyázott mindenkire. A falu szája nem is volt olyan rossz intézmény. Különösebb erőszak nélkül sikerült mindenkit a tisztességes viselkedésre rábírni. Kit mégsem, az volt a semmi ember (ezt a kifejezést többször hallottam én is Nagyapámtól). Szombatonként mindenki kitakarította a házát, kisöpörte az udvart és az utcát és végigsöpörte. A házak előtt takaros virágoskertek tarkálltak. Megszólták, aki nem tette. Azt a gazdát is kibeszélték, megszólták, ki ápolatlan, sovány állatot fogott a szekere elé, gazol földje, omladozó épületei voltak.
1990-től: Az önkormányzati rendszer bevezetése hozott változást – elsőként 1991. október 1-el a község visszanyerte a Nemesrádó nevet. 1992. év őszére a település jelentős áldozatvállalása mellett valósult meg a vezetékes ivóvíz-ellátás.
1990-es évek elején még gondot okozott egy-egy nagyobb esőzés, mely sártengerré változtatta a település utcáit. 20 millió forintos beruházás keretében oldották meg az utcák aszfaltozását, portalanítását. A műemlékként nyilvántartott templom épületét 1994-96-ban újították fel. Ezekben az években került sor mind a kultúrotthon, mind a központi épület, melyben a Polgármesteri Hivatal mellett a posta, az orvosi rendelő is található.
2000-ben bevezetésre került a vezetékes földgáz, 2004-ben az egész településen kiépítésre került a szennyvízelvezető hálózat, a keletkező kommunális hulladék elszállítása biztosított. A mikrohullámú internet hozzáférési lehetőség is biztosított, a normál vezetékes telefonos kapcsolódási mód mellett. 2007. szeptember 28-40 év elteltével szólalt meg ismét a nemesrádói Római Katolikus Templom felújított felújított orgonája, a hívek legnagyobb örömére. A nyolcregiszteres orgona a tizenkilencedik században készült.
Nevezetes Nemesrádóiak
Gönczi Ferenc (1861-1948) Göcsej kiváló néprajz kutatója és ismertetője, szülőháza már nincs meg.
Markója László (1924-2007) írói álneve: Szentmárki László és Bakonyi Zarándok) r. k. lelkipásztor, plébános.
letenyei-sárdi Tántzos Lajos földbirtokos (1869) Képviselőtestületi tag, a megyebizottság és a kisgyűlés tagja, borellenőrző-bizottsági elnök, a Leventeegyesület elnöke.
Bors László plébános (1881) Somogyteleki szülötte, 1920 óta plébános. Iskolaigazgató és a Leventeegyesület titkára.
Flórián János 1901-ben született. Cipészmester, Kiskanizsai lábbeli-iparosok szakcsoportjának elnöke és megalapítója.
Lepsényi Károlyné sz. Rostél Zsófia községi szülésznő Szentpéterúron, a bábaképzőt Szombathelyen végezte 1907-ben.
Markója Ferenc (1894) Római katolikus igazgató, kántortanító. Cserföldön született. Népművelési vezető, a római katolikus Ifjúsági Egyesület alapítója és vezetője, volt leventeoktató. Zeneszerző.
Borbély József 1897-ben született Zalatilajon. Vegyeskereskedő és tejcsarnokos. Községi képviselő.
Bors László 1881-ben született Telekin. Római katolikus plébános. Községi képviselő, az Ifjúsági Egyesület egyházi elnöke.
Nemesrádói és szomszédos dűlőnevek, utcanevek, patakok, kutak
(részlet a felsorolásból – az érdekességeket kiemelve, vagy amikre még én is emlékszem Nagyapámtól)
Bikarét
Senyekút és Vece között.
Bodon kút
Fűzfák vették körül Szegréten.
Csapás
Petőfi utca, itt hajtották ki az állatokat a legelőre.
Cserhíd
Hóvirág-lelőhely.
Csillánsűrű
Gyöngyvirág-lelőhely.
Csinyaháza
288 méter a tenger szint felett.
Csörgei patak
Nagykert keleti felén folyik.
DÉFOSZ útja
Templom mellett délről.
Futballpálya
Itt futballoztak, mert a Káposztáskertben nem lehetett más füvét kirúgni.
Gazsi kút
Minerva néni szerint gyógyhatása volt. Ma nincs benne víz…
Gerátpart
Sándorháza felé a Mária napi búcsúra menet.
Geszterét
Hóvirág-lelőhely.
Haló (Halóhegyi) horgos
A rét szélén kivégzés is volt a háború alatt (Historia Domus) .
Jancsikás
Hóvirág-lelőhely.
Kanáris
Principális csatorna.
Kapornaki erdő
Csillagtúra kb. 1960. Keserűgomba, nyúlgomba, galambica, vargánya.
Kélódi part
(Kínlódi) – Sándorháza felé.
Kettőspatak
Májusfa termőhely volt a patak túloldala.
Királypart
Télen kiváló szánkózó hely volt, amíg nem jött a Rezes János bácsi.
Kisberek
Gólyahír virított.
Kiskút
Sarjúkaszálás után tele volt kikericcsel.
Kógyár rét
Volt amikor rúdon hordták ki a szénát a vízből.
Kógyári téglagyár
Pacsa – Zalaszentmihály között.
Konkórét
Itt korcsolyáztak télen, amikor a Kanáris még nem volt kisáncolva.
Kónyaház
A falun kívül egymagában áll.
Kűhegy
281 méter a tengerszint felett – Hunyor (védett növény) lelőhelye.
Kűhegyi lap
Gellénék, Bukovicsék laktak itt.
Lázártanya
Kámán Lázárék itt laktak.
Morház
Kenderáztatók.
Nekerüdi part
Sándorháza felé a Mária napi búcsúra menet.
Rádihegy
Itt van a pince.
Remetekert
Nagyboldogasszonyi búcsú, augusztus 20-a előtti vasárnap.
Szálasi tető
„Szálas füstöl, eső lesz hamarosan”, mondták Rádón.
Szentegyházalja
Az ősi falu helye.
Szényégető
Szénégető
Temetőoldal
Innen szánkóztunk lefelé.
Vágóhíd
Valóban volt itt vágóhíd.
Vecekapu
Régen tényleg volt kapu, időnként zárva is volt.
Vőgy
Gyurma helyett kék agyagot bányásztunk a vízfolyás mentén.
Idézetek a rádi emberek vendégszeretetéről, ünnepléséről
„1923. május 26. Persze régi magyar szokás szerint az áldomás nem maradhatott el. Őméltósága Bosnyák Gézáné vendégszeretet képét tárta elénk terítékével. Fejedelmi ételekben s jó régi magyar borokban volt részük a vendégeknek. Megint szép beszédeket gyujtott a lelkesedés. Egy nagyszerű fűszere volt a nagyszerű lakomának, ami rakéta gyanánt hatot az ünnepélyen, fényt szórt s a lelkesedés tüzét gyujtotta: a magyar dal. – A multból feltámadva, Attilába öltözve megjelente a regösök. Hogy a regösök micsoda hatást keltettek, ajkaikon elhangzott toborzók, indulóik és kesergő nótáik hogyan megkapták a szíveket, azt leírni lehetetlen, de bizonyítja az óriási tapsvihar, amelyet kaptak.. Csak hárman voltak pedig. – nem csodálom, hogy amikor sokan voltak ezek az igricek, nem bírt a magyarral még a legordabb ellenség sem!”
„1945. július utolsó vasárnapján 24 környező község ifjúsága gyűlt össze a remetekerti erdő gyönyörű kápolnatisztásán, hogy közös misehallgatással és várakozással közeledve egymáshoz, buzdítást adjon és kapjon az új világ krisztusi szellemű formálásához. P. Szeder Mihály nagykapornaki jezsuita plébános szenzációs, dörgedelmes sikert arató beszédben fejtette ki, hogy az új világ csak krisztussal és Isten törvényeinek tiszteletben tartásával lehet boldog és erőteljes. Ellenkező esetben úgy jár, mint az összeomlott régi rend! A krisztusivá-levés első lépései a KALOT négy jelszavának valóra váltása: Krisztusibb embert! Műveltebb falut! Életerős népet! Önérzetes magyart! – Az ifjúságon múlik, hogy ez meglegyen. Minden község ifjúsága valami szórakoztató dolgot is produkált. Kitűntek a lobogó ingujjú, árvalányhajas kapornaki legények tüzes magyar táncaikkal, és a gyönyörű, népi hímzéssel díszített ruhájú nemesrádóiak, akik ősi magyar dalokkal fűszerezett aratóünnepélyt mutattak be.”
Apai ház alaprajza
Virágoskert
szoba
konyha
műhely
kamra kemencével
tehénistálló
pajta, nyúlól
wc
disznóól
tyúkól
veteményes
gyümölcsös
kiskapu
bejárat
nagykapu
bejárat
bejárat
bejárat
bej.
bejárat
Döngölt falú zsúpfedeles tömésház. 1900-as évek elején leégett, újjáépítették. 1956-ban épült hozzá a hátsó pajta, s akkor cseréptetőt kapott. A konyhában mászókémény volt, amit a későbbiekben átépítették. A mászókéményt füstfaragók tisztították meg a lerakódott füsttől. 3 szomszéd összefogásával az utcai gyűrűs kútból, 16 m mélyről nyerték az ivóvizet.
Családi élet
Czuczka Gyula cipészCzuczka Gyula cipész
Nagyapám cipészként dolgozott a faluban (még 80 éves korában is megtalálták apróbb javításokkal). Műhelyt üzemeltetett, s mellette gazdálkodott. Édesapám folytatta a családi mesterséget. Zalaegerszegen tanult, majd 18 éves korában „Pestre jött fel” rokonokhoz, itt helyezkedett el, s 1972 óta cipész mester, amit a mai napig is űz.
A falu többször is leégett, nehéz volt a megélhetés, ünnepi, cifrás viseletük nem volt (Édesapám idejében). Az emberek keményszárú nadrágot viseltek, csizmanadrágot, inget, kötényt, kalapot. Emlékszem, Nagyapám még használt kapcarongyot a csizmájába zokni helyett. Az asszonyok réklit, szoknyát, kötényt (sütés-főzéshez fehéret), fejkendőt, berliner kendőt viseltek. A Nagyszüleim állatokat tartottak: tehenet, sertést, nyulat, kacsát, tyúkot. A földeken az alábbiakat termesztették: búza, rozs, árpa, kukorica, burgonya, kender, mák, szőlő s voltak gesztenyefáik. A rádi hegyen volt Nagyapám szőlője présházzal (a helyiek pincének nevezték).
Kézi aratás menete –édesapám elmondása alapján
3 vagy 6 fős csapatban történt. Ha a csapat 3 fős: 1 kaszásból, 1 marokszedőből (általában asszonyokból) és 1 kötözőből állt. Az aratás folyamata úgy történt, hogy a kaszás lekaszálta a gabonát (a kaszájára volt erősítve egy racsni, ami segítette, hogy rendbe legyen a gabona). Ezután jött a kötélvető, a gabonából helyben font kötelet leterítette, majd a marokszedő a szálas gabonát sarlóval összeszedte és rátette a kötélre. 1 sor lekaszálása egy fél kévét tett ki, ezért a második sorból lekaszált gabona is rákerült még a kötélre, ezután kötözte össze a marokszedő. Egy ügyes mozdulattal a kötél két végét összefogta és összetekerte egy kötőzőfa segítségével és szoros csomót kötött. Jól meg kellett kötni, mert a kévének ki kellett bírni az összehordást, kepébe rakást, hazahordást, kazalba rakást, cséplőgépre feladást. Úgy kellett mindig összerakni, hogy a kalász nem érhetett a földre. Fát tettek a tetejére, hogy a szél nehogy megbontsa. A kepébe, vagyis keresztberakást rakást úgy végezték, hogy a kalászok befelé nézzenek. Ha 6 fős csapat volt, akkor az alábbiak szerint oszlott el a munka: 2 kaszás, 2 marokszedő (asszonyokból állt), 1 kötélvető (asszony vagy nagyobb gyerek) és 1 kötöző.
Aratási szokás: voltak olyanok, akik részaratást vállaltak. Ha a gazda kiment megnézni az aratást, akkor a kévekötővel megkötözték a gazdát (a végére már nem emlékszik Édesapám, hogy hogyan szabadult a gazda).
Kézi aratás
Cséplés
1-2 hét elteltével szekerekkel, kocsikkal hazahordták a gabonát, s ezután következett a cséplés. Kalákába történt, egyik gazda a másiknak besegített, és fordítva is. 2-3 zsákoló, asztagról (kicsépeletlen gabonakazal) tetejéről 2 ember adagolta a cséplőgép etetőjének a kévéket, 1 etetőember, mellette 1 segítség, aki elvágta a összefogó kötelet. A cséplőgép gyorsforgású dobja verte ki a magokat, hátsó részén jöttek a magok, ezt zsákolták, a másik részén a szalma és a törek. A szalmát több ember vitte a kazalrakóhoz – egy hozzáértő ember, aki a kazlakat rakta. 2-3 fő törekszedő nagy fűzfakosarakba szedte a töreket és hordta be a pajtába. A töreket használták a házak tapasztására, valamit az állatok takarmányába (pl. kerékrépa, burgundirépa közé) keverték. Az őrlés a pacsai, majd a szentpétúri malomban történt.
Nagyanyám kéthetente sütött kenyeret, napi háromszori melegételt ettek. Nagyanyám nagyon jó sütő-főző asszony volt. A helyi sajátos ételeket is szívesen készítette: tökös-mákos rétes, diós stangli, mézes puszi, pörkölt torta (grillázs), dödölle, krumpliprósza, toros káposzta (paradicsommal felöntve), hajdinás hurka (disznóvágáskor).
A lekvár- és befőttkészítés asszonyi munka volt, a káposztasavanyítás, savanyúságok eltevése férfiak segítségével történt.
A disznóvágáshoz barátok, rokonok segítségét vették igénybe.
Az építkezést, cséplést, szüretet, krumpliszedést kalákában végezték. A krumplit nagy kosarakba szedve az asszonyok a fejük tetejére állított kosárba vitték ún. tekercs használatával (ezt még én is láttam a 80-as években).
A megtermelt kendert kenderáztatóba vitték ismerősökhöz, s még Nagyanyám rokkán fonta a kendert. Takácsszövőhöz vitték a faluba, aki kenyérruhát, terítőt, ruhaanyagot készített a megrendelő igénye szerint.
Ezen kívül a megfont kenderből köteleket készített a szomszéd falubeli kötélverő. Kötelekkel szorították le pl. a széna- és szalmakazlakat, s a harangkötélhez is szükségeltetett.
Gyékény kevés volt, abból dugókat készítettek.
Kosárfonás volt, jobbára szekerekre fontak kasokat (pl. krumplinak).
Pacsán volt állat- és kirakodóvásár, illetve vándorárus járt a faluba. Zöldség- és gyümölcsfelvásárlás volt a faluban, tejbegyűjtő csarnok a 90-es évek elejéig működött.
A falunak 1 zenekara volt az alábbi zeneszerszámokkal: nagybőgő, hegedű, cimbalom, klarinét, citera, furulya.
Füvesasszony, kuruzsló volt a faluban. Édesapám még látott olyat, hogy kivettek egy lapát parazsat, vizet öntöttek rá, s abból olvasták ki, hogy milyen baja van a gyereknek.
Gyerekeknek saját készítésű játékaik voltak, volt mesekönyvük, ebből meséltek nekik a szüleik. A szülőket magázták – én is magáztam a Nagyszüleimet. Karácsonykor a gyerekek nem kaptak külön ajándékot. Az angyalka hozta el a jó gyerekeknek a karácsonyfát, maga a fa volt a az ajándék (ezt én is tapasztaltam gyerekkoromban). Amire még emlékszem, hogy Betlehemesek még 1979-ben jöttek a házhoz (mint kiderült, a nagybátyám rendezte így a mi kedvünkért).
Népszokások
A kihalt nemesrádói népszokások c. kiadványt lapozgatva Édesapámtól végigkérdeztem, hogy mi volt még az Ő idejében (1945-től), amire még Ő is járt, s emlékszik. Csokorba szedve az alábbiak:
Újévi köszöntő – Szabad-e enná a becsületes házná újévet köszöntenyi? – mintha Nagyapámat hallanám. Megjegyzem mi is átvettük egy-két hét után a nyelvjárást, s mikor hazajöttünk a nyaralásból, kellett egy kis idő a pesti visszaállásra
Háromkirálozás
Balázsjárás 1953-54-ben
Pünkösd-éneklés – erre nem emlékszik, de pont apai nagynénjétől, Czuczka Franciskától gyűjtötték be az éneket, aki leánykorában nagyon sokat járt „pünkösdöt énekőnyi”.
Istvánnapi köszöntő
Karácsonyeste
Betlehemezés
Regölés 1960-as években is – tejesköcsöggel! –a gyűjtés szerint ez nem volt Rádon, Edesapám pedig emlékszik rá
Nepomuki Szt. János
Mosdatókeresztelés
Aprószentek – „Kelésed ne legyen, Rossebb meg ne egyen!” (rossz seb, a lepra meg ne egyen, Nagyanyámtól még sokat hallottam).
Bucsujárások – aug. 15. Nagyboldogasszony – Remetekert – a rádiak Remetének nevezik, többször tettünk ide kirándulásokat, egyszer búcsún is részt vettem 1983 körül.
Ami kimaradt a kiadványból, s Édesapám emlékszik rá:
Lucázás – 13-án hajnalba mentek a szomszédos házakhoz:
Luca-Luca kitty-kotty
Galagonya három
A pálinkát várom
A pálinka nem köll,
Aszalt szilva sok köll.
Ezután szalmát szórtak az ajtó elé, s a háziasszony ezt a szalmát a tyúkok alá tette, hogy tojjanak a tyúkok.
Maszkázás – húshagyó kedden korommal kenték be az arcukat.
Májusfa állítás – fenyőfából: lehántották, csak a tetejét hagyták meg, s azt díszítették szalagokkal. 3-4 hétig volt felállítva, s mikor lebontották, akkor úgy mondták, hogy kitáncolják a Májusfát.
Jeles események
Húsvét
A Húsvétot emelném ki a többi ünnep közül: Húsvét vasárnap korán keltek, 7 óra volt az ételszentelés, amit „Sunkaszentölésnek hítták” – Nemesrádón szinte nyolcadik szentségnek számított. A sonkából egy kilónyi darabot, főtt tojást, kalácsot egy kosárkába fehér szalvétával letakarva vittek a templomba, hogy a pap megáldja, megszentelje. Édesapám a mai napig vasárnap eszik csak a húsvéti sonkából.
Esküvő
Édesapám unokahúga esküvőjén voltam 1981 körül. Igazi „sátoros lagzi” volt. Nagybátyám töltötte be a vőfély szerepét. Kéziratban az alábbi szöveget leltem, melyben búcsúzik a menyasszony a családjától:
Kedves menyasszonyunk elérkezett az óra,
A menyasszonyi búcsúszóra.
Eljött a vőlegény, betartotta szavát,
Násznépével felkereste kedves menyasszonyát.
Kedves jó apám, köszönöm most neked,
Hogy húsz éven át irányítottad életem
Mellettem álltál jóban és rosszba,
Áldjon meg az Isten, aki az égben van.
Te síró édesanya, neked mit is mondjak?
Ki hűn dajkáltál engem, lányodat.
Tán sohasem apad ki könnyeidnek árja,
Egy anyai szívnek nincs vigasztalása.
Kedves jó testvérem, fogjad hát kezem,
Tőled a válásom esik oly nehezen.
Tisztelt násznagy Uram,
Kegyelmedhez hangzik legutolsó szavam.
Boldogok leszünk, ez az én reményem
Vége már búcsúmnak, vár a vőlegényem.
Temetés
Halott: háznál felravatalozva, tükör letakarás, ablaknyitás, s Szent Mihály lován vitték a rokonok a koporsót a temetőbe.
Felhasznált irodalom:
A Nemesrádói plébánia története – In nomine Dei!- szerkesztő/szerző: Markója László teológus hallgatóként lemásolta, és kiegészítette az egyházközség papjai által vezetett HISTORIA DOMUS anyagát. http://www.nemesrado.hu/ Kiadva nem volt, és nem rendelkezik egyházi engedéllyel. Papír alapú eredeti változat egy példányban létezik – Markója László – kézírással – írta újra, szerkesztette össze a meglévő anyagokat.
Kihalt nemesrádói népszokások (Helytörténeti gyűjtemény)/Nemesrádó 2001/ alapja „Haldokló és kihalt népszokások Göcsej és a Balaton között” Nemesrádó 1947. december) http://www.nemesrado.hu/Dokumentumok/Markoja%20Laszlo%20-%20Kihalt%20 nemesradoi %20nepszokasok.pdf.
Kürtiné Kiss Jolán: Nemesrádói emlékeim Budapest, 2007. http://www.nemesrado.hu/
