Tavasz óta terveztük az öko-zsákvarrás. nem jött össze. S jött a meghirdetett műanyagmentes július. Most valóban jó lenne, ha nekiállnánk – noszogatott lánykám. Nyaralás, munka, tábor…. Újabb varró-feladat is hozzáadódott: kaptunk sok meggymagot, varrjunk meggymag-párnát, ami sok mindenre nyújt gyógyírt.
A hozzávalókat már be is szereztük. S július végére megérkezett a várva-várt eső, s mi se bántuk, hogy nem mozdulunk ki. No jó, akkor álljunk neki.
Előkerültek a barátnőmtől kapott anyagok is, apró mintás anyagok arzenálja:
Terveztünk: legyen textillel megerősített. Húzózsinóros vagy csúszócsomós legyen az összehúzója? Variáltunk, szabtunk, varrtunk, s egyre jobban élveztük. A színek kavalkádja és a sok variáció lendületet adott. Előkerültek régi textilek is, s olyan jó látni, hogy kedvenc mintás anyagaim valami új tárgyban továbbélnek 🙂
S ha már eco-t készítünk, hát előkerültek az évekkel ezelőtt ecoprintelt anyagaim: vászon- és selyem, finomabb és durvább anyag – attól függően, hogy kiflit vagy krumplit szeretnék beletenni.
Végül sikerült a júliusi célkitűzés, elkészültek a zsákok. Tettünk egy újabb kis lépést a Természet megóvása érdekében. Most már mi is mehetünk a piacra, a boltba ezekkel a praktikus zsákocskákkal 🙂
Színezd újra, színezd újra – újrahasznosítás növényi festéssel
A minap egy kedves Ismerősöm arra kért, hogy varázsoljak ecoprinttel újat egy fehér vászonruhájából. Felkérést kapott egy „eco-bio” rendezvényre, s ez pont odaillő lenne. Szereti a sárgát, zöldest, ebben gondolkodjak. A többiben szabadkezet kaptam. Ahogy mondta, már körvonalazódott is bennem, hogy miként szeretném megvalósítani….
A szűk határidő miatt már aznap nekiálltam az előkészületeknek. Elsőként lemértem a ruha súlyát, hogy utána tudjam mivel kell számolnom. A ruhát mosószódával átmostam 60 C fokon, majd egy éjszakára hideg vízbe áztattam, hogy jól fellazuljanak a szálak.
Másnap a szárazanyag súly 10%-át vettem timsóból, s feloldva belekevertem 10 liter vízbe. Reszeltem a főzővízbe még egy kis tölgygubacsot és hozzáadtam egy kiskanál mosószódát. Ebbe helyeztem bele a ruhát, majd felmelegítve 1 órán keresztül főztem.
Növényi festés előkészítése
Megvártam míg kihűl, majd bő tiszta vízben kiöblítettem. Eközben kimértem a ruha súlyával megegyező mennyiségű Bársonyvirágot és Japánakácot és főzőlevet készítettem.
Leszűrés után újramelegítve a forró festőlébe mártva a ruha alsó- és felső részét színátmenetesre festettem. A maradék festőlének még láttam, hogy sok ereje van, így pácoltam paplan és szalaggyapjút is, s ezt is megfestettem. Arra is alkalmas, hogy a ruhához való ékszert, kistáskát, stólát nemezeljek belőlük, s így garantált a színharmónia.
Növényi festett gyapjú
Az asztallapra kiterítve Ecetfa és Páfrányfenyő levelekkel borítottam a kívánt felületet, s feltekerve gőzölő eljárással rögzítettem a mintákat. A nap végére már elém tárult az eredmény. Ilyenkor én is mindig nagyon izgulok, hogy vajon hogy sikerült, s ha nekem tetszik, akkor remélem, hogy a Megrendelő is elégedett lesz vele. Neked tetszik? Ha szívesen vágnál bele egy ilyen kalandba, szívesen látlak ecoprint foglalkozásaimon.
Kultúrházak Éjjel Nappal, Helyben van a sokszínűség égisze alatt, Selyemálmok címmel 2018. február 3-án nyílt növényi festett, növénylenyomatos, ecoprint selyemsálaimból kiállítás a Fejér Megyei Művelődési Központban.
Helyben van a sokszínűségSelyemálmok kiállítási plakát
A kiállítást Kemendi Ágnes növényi festő, szakíró nyitotta meg e szavakkal:
Kemendi Ágnes kiállításmegnyitója
„Selyemálmok” címet kapta a kiállítás, ám nagyonis valóságos dolgokat látunk: a természet lenyomatait, levelek, virágok mintázatát és színét, természetes rendezetlenségben, látszólagos esetlegességben. Már hányszor ragadta meg figyelmünket a földre lehullott levelek szent összevisszasága, finom harmóniája, vagy a bodzafa körül bíborra festett talaj látványa! Ezek a képek köszönnek vissza e selymekről. Álom csak annyiban, amennyiben álomszép, amit látunk, s mindannyian ilyen selyemsálat álmodunk a vállunkról leomolni.
Selyemre festeni, selyemanyagot színezni, nem véletlenszerű választása egy alkotónak. A selyem, a féltve őrzött titok, tökéletesség, lágyság és elegancia, erő, nemesség és a végtelen idő anyaga. Sokat tudunk róla, a gubóról lefejthető, fonallá fonható selyemszál felfedezésétől kezdve a hernyók tenyésztéséig – ám az anyagnak ez a rejtélyessége akkor is hatással van ránk, ha nem gondolunk a fehéreperfa leveleivel táplált Bombyx mori nagy étvágyú, mohó hernyóira, s hetekig tartó, hangos esőkopogásra emlékeztető falatozásukra, majd a szövőmirigyek csendes surrogására, s a néma készülődésre, a gubóállapotra. E légies anyag valahogy mindezt magában hordozza, külső megjelenésével, eleganciájával rabul ejt. A selyemnek nem lehet ellenállni. Természetes színezőanyaga a növényi festék, így együtt teljesek.
Balla Gemma textilművész ezúttal növénylenyomatos „selyemálmait” mutatja be. A mintázási eljárás, amit alkalmaz, mai nevén viszonylag fiatal módszer, hiszen az eco-print fogalmát 2004-ben egy kanadai művész alkotta meg, majd 2008-tól indult világhódító útjára az ausztrál India Flint művésznő tevékenységével, aki több könyvet is ennek a technikának szentelt. A módszer lényege természetességében rejlik, valódi organikus művészet, hiszen minden festékanyaggá válik a textilfelületen: a növényvilág – és nemcsak virágszirmok és falevelek, de ágak, bogyók, fűszálak is, és ki gondolná, hogy néhány magára maradt rozsdás szög a kert elhagyott zugában milyen izgalmas lenyomatot adhat! Ám aki jártasabb kissé a textilmintázás eljárásaiban, történetében, annak ismerős e jelenség. Az őskori növény applikációktól, földfestékek és péppé zúzott növények, gyümölcsök közvetlen színezékként való használatától kezdve, a vasoxidos forrás-iszap bedörzsölésén át a levélrátétes, berzselt tojásfestésig, mind-mind elődöknek tekinthetjük ezeket az eljárásokat. Még a hagyományos bútorfestésben is említik azt a közvetlen színezési módot, amikor a mester pl. egy friss pitypangvirágot az ujjbegyével szinte beleprésel a puhafa bútor felületébe, így adva színt neki, ami aztán – saját szavaival mondva, onnan többet ki nem jön! A képzőművészetben is megteremtődött a biofestmény fogalma, egy magyar művész nevéhez fűződik. Ruzicskay György, szarvasi festőművész használta ezt a műfaji megjelölést növényrátétes, élő képeihez az 1960-as években. Ugyanaz a gondolat, vágy hívta életre, mint az itt látható festett selymeket: ember és természet harmonikus kapcsolatának igenlése és újrateremtése.
Ősi módszerek találkoznak itt új hangszerelésben! Népszerűsége annak köszönhető, hogy azonnal és biztosan sikerélményt nyújt. Ez a látszat. Ez az első szint. A felület. Ám aki biztos kézzel nyúl e lehetőség felé, annak megnyílnak a mélyebb rétegek is. Balla Gemma így alkot. Biztos alapokon áll a tudása, jóllehet alapképzettsége térképész-földmérő, tipográfiai szerkesztő és szakoktató. Ezután váltott, és jártasságot szerzett jónéhány mesterségben. Szülői hagyatékként belekóstolt a bőrművességbe, majd jöhet minden, ami néprajz: agyagművesség, népi játszóházi foglalkozásvezetői képzés, nemezművesség és növényi festés. Megszállottan kísérletezik és elmélyülten alkot. Aki ilyen szinten merül bele az anyag belső világába, a növények, a természetes szálas anyagok: selyem és gyapjú finom szerkezetébe, az a megmunkálás, átlényegítés „selyemútján” végül Teremtőjével találkozik. Damaszkuszi Szent János himnuszából idézve: „Hódolom az anyag teremtőjét, aki anyaggá lett énérettem, hajlandóságot mutatott az anyagban felütni szállását, és aki az anyagba öntve kimunkálta az én üdvösségemet.”
Belefeledkezve a látványba, az az érzésünk támad, hogy kell, kell egy ilyen selyemsál a nyakunk köré, mert jó érzés testnek és léleknek. Mert gyógyítanak ezek a selymek, gyógyítanak az anyagukkal és a színükkel – kívánom hát mindenkinek, hogy merüljön bele ebbe az álomszép selyemvilágba!
Köszönöm Áginak e szép szavakat!
Egy hely, ahol falon a fotóim, fejem felett lengedeznek a selymeim, üveg alatt a selyemgubós ékszereim.
Köszönöm a Szervezőknek a lehetőséget!
Az érdeklődésre való tekintettel Selyemálmok megvalósulása címmel növényi festésről, növénylenyomat, ecoprint készítéséről rákosszentmihályi műhelyemben folyamatosan tartok foglalkozásokat. Szeretettel várom a tanulni vágyókat! Bővebb információkról itt olvashatsz.
A nemezeléssel való ismerkedésem vegyi festésű gyapjakkal indult. Később összehozott a Sors Kemendi Ágival, aki festőlevet készített bársonyvirágból, diólevélből, s ezzel színezte gyapjúfonalait. Másnap beszereztem a festéshez valókat, s elkezdtem kipróbálni mindent, amit még az őszbe hajló kertemből össze tudtam gyűjteni. Amiket ekkor kipróbáltam: alkörmös, aranyvessző, bársonyvirág, bodza, borsmustár, cickafarkfű, csalán, dió, fagyal, fű, kurkuma, sáfrányos szeklice, sárgarépa, szalmagyopár, Othello. Igyekeztem szem előtt tartani azt az intelmet, hogy csak annyit gyűjtsünk, amire szükségünk van és amit még a természet szívesen ad: kell, hogy az utókor is ismerje mindezeket a természeti kincseket.
Egy gondolat motoszkált a fejemben: „addig, amíg nem te magad fested a gyapjaid, nem teljesen tiéd az alkotás. A színek alkotásában te magad is benne vagy.”
A régi, hagyományos növényi festésnél sárgát nyertek timsós rögzítéssel sok-sok körülöttünk lévő zöld növényből, ebből zöldet rézoxidos fixálással, s barnát, feketét vasoxid hozzáadásával. Magyarországon ismert vörös színt adó festőbuzér és az alkanna v. báránypirosító (utóbbi hazánkban védett növény). Honi növény a festő csülleng, melyből fermentálási eljárással kék színt nyertek elődeink. Napjaink szelíd eljárásaiban a timsó játszik szerepet, a napon érlelés (fermentálás), s az alacsony hőmérsékletű, hosszú idejű festések. Mára már elérhetőbb, külföldről beszerezhető a sötétvöröset, rózsaszínt adó bíbortetű, a tartós kék színt adó indigó, a lilát festő kékfa és a narancsot adó orleán. A stabil 3 alapszín festésével (piros, sárga, kék) már előttünk a lehetőség, hogy kevert színeket hozzunk létre a szivárvány színeiben.
Növényi festés selymen
Számomra fontos, hogy ne gyári festett anyagokkal dolgozzak. Izgalmat, érdekességet viszek azáltal a munkámba, hogy magam kísérletezem. Még akkor is, ha vegyi festéket használok, a kézzel festett gyapjúban mindig lesznek árnyalatnyi eltérések, amik életet visznek az elkészült tárgyba.
Gyapjúfestés vegyi festékkel
Többen kérdezték, hogyha natúr gyapjút vásárolnak, hogyan színezzék. Lehet növényivel és vegyi festékkel is. Mindkettőnél érvényes, hogy festés előtt fél órával a gyapjút áztassuk be langyos vízbe, hogy a gyapjúszálak fellazuljanak. Nagy festőedényre van szükségünk, amit a konyhai háztartási edényektől elkülönítve kezelünk, valamint az összes eszközt is külön erre a célra befogva újból nem használhatók élelmiszerekhez. Fontos az edény nagysága is, hogy a festendő anyagot mindenhol kellően átjárja a festőlé.
Vegyi festésnél a gyapjúszálak festésére az anilin festék alkalmas. A festéket az előírásnak megfelelő adagban kevés forró vízzel és ecettel egy üvegben feloldjuk, majd úgy öntjük a festőedény langyos vizébe. Ezután belehelyezzük a festendő gyapjat, s felmelegítjük 90°C-ra, majd kb. 1 óráig ezen a hőfokon tartjuk. Ne mozgassuk nagyon a gyapjút a nemezelődés miatt, csak segítsük, hogy átjárja a festék minden részét. A festési idő háromnegyedénél 2 dl ecettel fixáljuk festésünket. A festés végére a festőlének víztisztává kell válnia, ameddigre a gyapjú felveszi a festékanyagot. Vízben hagyjuk kihűlni, majd kiöblítjük, s szárítón hagyjuk lecsepegni.
