Az elmúlt héten többen is megkérdezték, hogy mivel telik az időm, hogy milyen hozománya volt az elmúlt időszaknak számomra. Igen, sok-sok minden történt, amire még egy évvel ezelőtt nem számítottunk. Hozott megtapasztalásokat, tanulást, elengedést, kényszer-szabadidőt.  Jöttek nehézségek, kihívások, hát próbáljuk belőle kihozni azt, ami tőlünk telik. Tegyük szebbé, jobbá a világunkat.

Leírtam pontokba összeszedve, amelyek a végén összekapcsolódnak, hisz minden mindennel összefügg ;). És nektek mit hozott? – írjatok róla Ti is, kíváncsian várom!

• Család, egészség: köszönjük szépen, jól vagyunk. Így is maradjon! Hálásak vagyunk, hogy a megoldandók jól megoldódtak. Továbbra is tartottuk jó szokásunkat: sokat sétáltunk jó levegőn, hol a kertvárosban, hol az általunk kedvelt közeli helyeken: Naplás tónál, Nagytarcsán, no meg Szentendrén, Dobogókőn, Kisoroszin. Amikor tehettem, mentem úszni, mert az jó nekem testileg-lelkileg :). Hol uszodában, hol kis-vízben, hol nagy-vízben. A nyári hónapokban kéthetente vidékre mentem a testvéremékhez, hogy magamba szívjam a vidék-adta jó levegőt, szabadságot. Életemben először burgonyát vetettem, beles csirkét bontottam. Ősi búzából koszorú készült, ősszel az őrleményéből kenyeret sütöttünk, házi tejből sajtot készítettünk.  Élveztem a földdel való munkálkodást, a tanyasi udvart, a kiskacsák csipogását, a kecskék mekegését, a kakasok kukorékolását, a napfelkeltét, a naplementét.

   

Munka: a múlt év elején több foglalkozást sikeresen meg tudtam tartani, sőt még február végén írországi barátnőm is gyermekeivel el tudott jönni nemezelni. Ezután hosszú szünet következett. Felkérésre online lecke készítését bevállaltam, ám a személyes találkozásokat részesítem előnyben.

Augusztusban a Székesfehérvári Mesterségek ünnepén tartottam mesterségbemutatót, igazi felüdülés volt számomra emberekkel találkozni, beszélgetni. Nyár végén sikerült egy hétvégi növényi festős alkalmat összehozni, ahol fonalakat, selymeket is festettünk. Jelenleg egy-egy jelentkező magántanítványt fogadok a szabályok betartásával.  Egy számomra fontos mérföldkő: az intézkedéseknek megfelelőn beléptem az online számlaadók táborába, valamint a Felnőttképzési törvényeknek megfelelően engedélyeztettem a foglalkozásaimat. Vásárra nem tudtam vinni termékeimet, ezért Meska oldalamra, valamint  Waldorf bazár oldalakra töltöttem fel.

• Tanulás: a tavasszal együtt jött az online világ, így több, egynapos elméleti képzésen részt vettem. A nyár folyamán sikerült egy gyógynövényes tanfolyamra is eljutnom, ami újból belelkesített.
• Kézimunka: természetes anyagok és festések rajongójaként egy-két éve egyre jobban elkezdtem odafigyelni a környezetemben való szeméttermelésre, s ennek okán a hulladékmentesség jegyében elkezdtem ökozsákokat, meggymag párnácskákat varrni növényi festett anyagok, szabászati hulladék anyagok felhasználásával. Itt olvashatsz róla.  Nem vagyok egy nagy varrónő, de amit szeretnék, azt megvalósítom. Így kerültem be egy önkéntes szütyővarró csoportba, ahol én is varrtam zsákokat,  hogy  népszerűsítsük a használatukat.

        

S lám a szabászati hulladék másra is jó volt: márciusban betört a vírus, nem lehetett maszkokat kapni, szükség volt rá, s én ajándék maszkokat varrtam ismerősöknek, ismerősök ismerőseinek és ismeretleneknek. 150 darabig meg sem álltam. Úgy éreztem, hogy ezzel tudtam hozzájárulni az akkori helyzethez. Mindeközben sok jó embert is megismerhettem.

       

• A ház, a műhely: 2-3 éve szisztematikusan szabadulunk meg számunkra felesleges dolgoktól, melyek adományboltba kerültek, vagy használt cikk oldalakon találtak új gazdára. Átalakult a házunk és a lakberendezések is. Utolsó pont volt a nemezműhelyem. Szeretek begyűjtögetni dolgokat, amik még majd biztos jók lesznek valamire… Évente 1-2 vásárra járok, s csak ide-oda pakolgattam a portékákat is. A soron következő adventi vásárra nem készítettem új darabokat, hanem gondoltam egyet, s összegyűjtöttem minden nemezemet, amit nem használtam, köztük olyanokat is, amelyek zsűriszámosak. Beáraztam őket, sőt akcióztam is, s mondhatom, hogy nem bántam meg, örülök, hogy ily módon új gazdára leltek. Nagyobb nemezeimet ismerőseim közt osztottam szét.  Egy a sok közül.  Ők örültek a nemeznek, én meg annak, hogy használatba kerülnek. Így kaptak egy-egy gemmás-nemez tárgyat. (Azt nem állítom, hogy egyszerű volt az elengedés, hisz minden darab a két kezemmel készült, sok idő, energia és gyapjú hozzáadásával.) Ezek után még a gyapjúfonalaknak, cérnáknak, hímzőcérnáknak, nemez- és gyapjúdaraboknak is kerestem megfelelő gazdát. Volt, aki patcwork nemeztáskát, fejfedőt készített ezekből  a maradékokból, más a gyerekfoglalkozásaira használta fel. No, azért ne gondoljátok, hogy mindent kiselejteztem, maradt még bőven így is. Így indultam neki 2020-nak. S májusban felhív egy ismerősöm, hogy sok mindentől szeretne megszabadulni és van egy farkasolója és egy kártolója. Rám gondolt, szeretné nekem adni. Tudjátok mióta vágyom egy kártolódobra? Mióta elkezdtem nemezelni. Repesett szívem-lelkem. Szóval most már van hely neki a műhelyben :))). Ősszel egy másik ismerősöm kezdett el selejtezni, Tőle népi használati tárgyakat, textileket kaptam. A tavasz hozott nekem még egy kényszerű-elengedést: rajtam kívül álló okból a telefonomról eltűnt az összes telefonszám 30 kivétellel :(.  Ennek biztos így kellett történni. Nem hívtam senkit, nem kezdtem el begyűjteni a számokat. Akik keresnek, azoknak elmentem a számait, s ez pont így van jól. Szóval: engedd el a régit, hogy helyet teremts az újnak!
• Kert: akik ismertek, tudjátok, hogy imádom a virágokat, a kertet (2010-ben Kertvárosi szép kertek díjazottak lettünk.) Ám húsz évnyi kertészkedés után kezdett már „teherré” válni, sok volt, s ez zavart, éreztem, hogy ez így nem jó. Itt olvashattok a 2017-es kertemről. Ekkor mondta az egyik ismerősöm, hogy ő biztos mélymulcsozna. Azt sem tudtam akkor, hogy ez micsoda. Elkezdtem utánaolvasni, s ahogy belemélyedtem, jöttek az újabbnál újabb ismeretek. Eddig is igyekeztem bio módon gazdálkodni kertvárosi kis földünkön, de ez most új alternatívákat kínált. Így 2019-ben tanulhattam Baji Bélától permakultúrás kerttervezést, majd a Szent István Egyetem szervezésében is kiváló szakemberektől a  permakultúráról és a biokertészkedésről. Kaptam helyszíni szakmai segítséget, hogy miként tekintsek a kertre, merre érdemes elindulnom az átalakításban. Végül megszületett, hogy, mit és hogy alakítsak át a kertben, hogy könnyebb, élvezetesebb, a természettel harmonikusabb legyen a kertészkedésem. Ennek szellemében  már ősszel kertátalakításba fogtunk. Februárban már nagyon vártam, hogy megjelenjenek a génbank magjai, hogy elkezdhessek igazán minőségi magokból palántázni. Előző évekről összegyűjtött  virág- és festőnövény magjaimat elajándékoztam olyan ismerősöknek, akiktől csupán azt kértem, hogy ők is szaporítsák  és adják tovább. Márciusban megindultak a tavaszi munkák. Mivel férjemre is rászabadult több szabadidő, így tudott segíteni a nagyobb munkálatokban. Kikerült két felkopaszodott tuja a telek sarkából, majd a szomszéd kisházának falát rendbe téve elkezdtünk tavat ásni.

    Mindig is szerettem a vizet. Akváriumom volt, de a tó mindig le lett szavazva… No, most a permakultúrás tanulmányok után biztossá vált, hogy kell a tó! Koronás tónak neveztük el. Sikerült szépen betelepíteni növényekkel, lettek halak, béka, tavirózsa, jöttek a szitakötők. Igazi paradicsomi állapotok.

       

A tómederből kikerülő földből dombágyás lett, mellette mezítlábas park. Több virágkedvelő ismerőseimmel megindult a növény csere-bere és mindegyikünknek felvirágoztattuk a kertjét. Én magam előnyben részesítettem az erdőn-mezőn szabadon begyűjthető vadvirágokat. Így került hozzám egy erdei mályva, ami nyáron a kertem egyik színpompájává vált. Annyi, de annyi örömet hoztak ezek a mindennapjainkba!

       

A sokszínűség mellett törekedtem a fajtagazdaságra a kertben. Így lett idén a kertben a megszokott fűszer- és gyógynövények, festőnövények,  paradicsom-paprika-uborka mellett spárga, mángold, édesburgonya, burgonya, kukorica, sütőtök, cukkini, patisszon, padlizsán, cékla, paszternák, lilakáposzta, kelkáposzta, torma, zöldbab, csicsóka és még ki tudja mennyi minden. S tudjátok ha az ember gyereke kijut külföldre, mindig hoz valami ottanit. No, én Ciprusról fokhagymát hoztam.  El is duggattam ősszel, s tavaszra erőteljes fokhagymákká nőttek. Életem első fokhagyma füzérét elkészíthettem belőle. A fenti sárga virág pedig sárga pipacs, Görögországból hoztam a magját.

    

Közösségi oldalamon mindig megosztottam a fotókat, amiket begyűjtöttem a kertbe, ezzel is megmutatva, hogy egy kis pici kertből mennyi mindent lehet kihozni vegyszerek, gyári tápok nélkül. Volt, aki meghökkent, mikor meglátta a kertem, hogy csak ekkora…. Igen, ekkora, s mégis mennyi minden megterem odafigyeléssel, megfelelő tervezéssel, gondozással.

„Azt hisszük, hogy mi gondozzuk a kertünket, de valójában a kertünk gondoz minket.” Jenny Uglow

• Konyha, háztartás: tavasztól kezdve folyamatosan adta a kert a retket, saláta-féléket, újhagymát, fűszernövényeket, amivel változatossá tudtam tenni az ételeket.

     

Idén először sikerült igazán finom kovászos kenyeret sütni, azóta is magam sütöm a kenyeret. Majd kaptam sok nyári almát, s felvetődött, hogy a régi öregek mit kezdtek a sok lehulló almával: ecetet készítettek, s ezt használták egész évben. Így rákerestem a készítésére, s nosza el is készült, s ősszel már én is ezzel tettem el savanyúságokat.

       

Barátainknál sok cseresznye, meggy termett, kaptunk bőven, így lekvárt főztem. Majd nálunk termett  sok őszibarack, paradicsom, abból mi tudtunk adni. Sok lekvárt főztem málnából, eperből, rebarbarából, őszibarackból, othellóból, birsből, szilvából, fügéből. Ősszel pedig a sokféle paradicsomból, zöldfűszerekből ketchup készült. A kertben termett sütőtök, mely decemberre sárgult be, s igazán finom csemege lett belőle. Saját savanyítással, birs alma hozzáadásával elkészítettem első savanyú káposztámat cserépedénybe, ebből készült a karácsonyi töltött káposzta a családnak.

     

• Új családtag: 20 éves nimfa papagájunk mellé új családtag került. Lánykám már nagyon vágyott egy cicusra, így került hozzánk egy cicafiú, James. Elevenség, csupa szeretet. Fél szemem, fél fülem ott van, hogy mikor mit csinál, merre jár, mit rosszalkodik. Gyökeresen megváltoztatta az életünket. A lakást fokozatosan alakítjuk át macska-baráttá, s közben őt is nevelgetjük 😉

• Digitális „elfoglaltságom”: pár évvel ezelőtt összeállítottam lányom családfáját, sok régi fotóval, dokumentummal kiegészítve. Népi játszóházvezetői dolgozatom témájaként is ebben az irányban indultam el. Éves munkaként tavasszal előkerült a családfa, családi történetekkel, riportokkal, művészi munkával tarkítva. Amiben tudtam, én is segítettem, majd késztetést érezve (Orvos-Tóth Noémi Örökölt sors c. kötete nyomán) elkezdtem írni családtörténetünket sok-sok személyes történettel tarkítva. Téli estéimet így gép előtt töltve írom, mik felbukkannak a régmúltból, hogy így tovább tudjuk örökíteni az utókornak. Ősszel sikerült kirándulást tenni zalai nagyszüleim kis falucskájába, ami a népi gyökereimet adja. Még jobban tudatosította bennem, hogy milyen jelentőséggel bír, milyen erőt ad, ha ismerjük, tudjuk a régmúlt családi  történeteket.

 

Hosszúra nyúlt beszámolómat ezekkel a gondolatokkal zárom: igaz, hogy 2020 történései megváltoztatták a mindennapjainkat, de lehetőséget adtak arra is, hogy többet legyünk önmagunkban önmagunkkal, s találjunk olyan elfoglaltságokat, amikre egyébként a rohanó világunkban nem igen lett volna lehetőségünk. Lelassultunk. Én ezeket tettem, vagyis ennél még többet, de már így is bő lére eresztettem. Köszönöm, hogy elolvastad! Ha szívesen megosztanál pár gondolatot, hogy neked mit adott, kérlek írd le ide kommentbe.