Szeretem a kihívásokat. Ezek visznek előre újabb kísérletek felé. A kis fekete is egy kihívás volt számomra, számunkra. Ennek történetét osztom meg most Veletek. Meríts belőle ötleteteket, vágj bele saját kísérletedbe, tapasztald meg az alkotás örömét, sikerét!

Pár évvel ezelőtt kezdődött… Tán először az Igéző ruháit láttam meg, majd Meyke-tervezte barkó ruhákat. Tetszett, ahogy az ősi mintákat finom, elegáns módon jelenítik meg napjaink divatos ruhadarabjain. A mintáknak jelentésük van, üzenetet hordoznak,  hidat vernek a múlt és a jelen közé.

Nemezelek. Sok a mintázási lehetőségem, bizonyos korlátok között…

S jött a fehérvári egyesületemben egy kezdeményezés: nézzük, hogy a barkók milyen módon dolgozták fel a helyi mintakincset, s vajon mi mit tudunk kihozni? Bátortalanul előhúztam a magammal vitt munkáimat: házoromzat minta kerek nemezen, egy fehér selyemstóla komádi fehérhímzés mintával, majd egy Fejér megyei hímzésminta terítőn.

Igen, már akkor a fehér-szürke felé járt a képzelőerőm 🙂

Végül tavaly januárban a HH Nyitott műhelyében, Farkas Réka vezetésével indult meg számomra, számunkra a fő irányvonal: nézzük, hogy a műhelyben alkotók hogy tudnak összedolgozni, mit tudnak közösen alkotni. Ezután jött az ötletelések sorozata: ki mit szeretne, milyen fazon, milyen szín? – hónapok teltek így. Burda újságok, szabásminták, népi ruhák, öltözetek, hímzések, anyagok, anyagminták, rajzolás, színezés, ötletelés, játszás 🙂 Kisebb csoportok alakultak ki, kik összedolgoztak.

Szövők, hímzők, gyöngyösök, szűrrátétes. Tán még a szűrrátét helyzete rokon a nemezzel, hisz gyapjúfilcből készít ruhakiegészítőket. De hogy jövök én a képbe, mit is tudnék készíteni? Jó, igen: stólát, kendőt, kistáskát, kalapot, mellényt, de hogy kapcsolódhatnék a ruhához?

Legyen gyapjúszövés, s az visszaköszön a táska anyagában? Még az elmúlt nyáron táborban szőttem egy darabot, nosza, próbáljuk ki, kísérletezzünk, így született az első darabom:

Szabtam, varrtam, majd jött a nemezelés, gyúrás. A táska előlapja megkapta a szövött darabot betétnek, majd a hátoldalába visszaköszönnek a leeső fonaldarabok – benemezelve. Az ötlet jónak tűnt, de nem készült végül gyapjúszövés.

Továbblépve az motoszkált a fejemben, hogy valami betétet kellene készíteni, amit a ruha tisztításánál le lehet csatolni…

Milyen szín? Legyen-e mintázata, vagy már a nemez is önmagában nagyon érdekes felület- és színhatást eredményez?

Újból előkaptam a gyapjaimat, s készítettem egy meleg árnyalatú, s egy hideg árnyalatú nemezdarabot:

Vittem a megbeszélésre, s variáltunk, hogy mit hogy lehetne. Legyen fekete a ruha, legyen valami elegáns?

Legyen valami borítékos megoldás, ölelje körbe az anyag? Gyöngyivel próbálgattuk.

    

Nem, nem kevés így a nemezbetét, próbálkozzam mintát varázsolni a nemezre. Kísérletként színátmenetes, selyemszálakkal kirakott minta volt az első darabom:

  

Gyorsan összedobtam két próbadarabot: egy kalapot, melyet kedvünk szabhatunk, igazíthatunk és egy kistáskát.

Újabb nagycsoportos összejövetelen már Beszprémy Kata is végignézte az ötleteléseinket. Ekkora már kialakult, hogy a kisfeketében és kiegészítőiben gondolkodunk. Gyöngyi rajzolt pár tervet, s ebből lett kiválasztva 4 alapruha, s azt variáljunk kedvünk szerint. Csatlakozott Rangáné Margó varrónőként a csapathoz, aki ezután mindent elkészített, amit csak kértünk.

Én a kiegészítőket is fehérben-szürkében-feketében terveztem:

Na, most már alakul az irányvonal!

Keressünk mintát! Milyen mintát? Nyúljak csak vissza saját gyökereimhez: Édesanyám Fejér megyei, én a megyei egyesületben vagyok, nézzünk ottani mintákat. Kaptam is egy hímzésminta könyvet, melyből kigyűjtöttem jó néhány mintát, s most már célzottan nyúltam az anyaghoz.

… s ím megszületett az első ruhadarabom: egy színátmenetes mellény. Örültem, sikerélmény volt! Vele párhuzamosan készítettem egy mintázott nemezdarabot, melyből legyen lecsatolható betét a ruha aljára, ujjára . Margó ügyesen megoldotta a feladatot.

S itt a mellény, a lecsatolható ruhakiegészítők, de készítettem borítéktáskát és egy fehér selyem-nemez sálat is.

S ím, mikor már összeállt a ruha:

Szeptemberben lehetőséget kaptunk hogy Kefete-fekete divatprojekt néven a Magyar Népdal Napján bemutassák munkáinkat. Köszönjük a lehetőséget!

Októberben a Fő utcában, a  HH Nyitott műhelyében kaptunk lehetőség.

Erre az alkalomra elkészítettem egy másik ruhára a minta inverzét is:

   

saját részre pedig egy újabb mintát dolgoztam fel:

S aki ismer: imádom a táskákat, így nem hagyhattam ki, hogy ne készítsek egy táskát, illetve kettőt, mert az egyik ismerősömnek megtetszett 🙂

Az év vége felé közeledve még a Klebersberg kúriában mutathattuk be munkáinkat.

Végül a Fejér megyei hímzésmintás munkáimat a Népi Iparművészeti Osztály zsűriszámmal értékelte, s elismerés számomra, hogy elindultam egy irányba, s ez az irány jónak bizonyul. Köszönet érte minden közreműködőnek!

ui. 2019. év decemberében a Magyar Kézművességért Alapítvány (AMKA) díjazásában részesült a kis fekete – ékszerrel kiegészítve.